Makó - Csúcsra járatott, 100 százalékosan kihasznált öntözőrendszer is van most Makó határában – és olyan is, amelyet nem vesznek igénybe a gazdálkodók. A víz pedig annál olcsóbb, minél többen rendelik meg egy táblában. Az a kérdés, elég súlyos-e az idei aszály ahhoz, hogy összefogásra ösztönözzön.
Kisült kukoricatáblákról írt nemrég az újság, és már most látszik, ez különlegesen száraz esztendeje lett a magyar mezőgazdaságnak. A 600 kilométernyi öntöző-belvízelvezető csatornát kezelő Tisza-Marosszögi Vízgazdálkodási Társulatnál nagyüzem van. A közösséghez tartozó 132 ezer hektárból 12 ezer hektár öntözhető, ennek felén szoktak vizet rendelni a gazdálkodók, ami országos viszonylatban jó, mert másutt csak egyharmadon élnek a lehetőséggel. Jellemző a hálózat kiépítettségére, hogy ha ott, ahol van öntözőcsatorna, a két oldalon lévő parti birtokosok mind berendezést vennének és a közeli 300–400 métert végig belocsolnák, még 10 ezer hektárral nőne az öntözött terület.
Az előző évek változékony időjárása nyomán megint ráirányult a figyelem erre a lehetőségre, és akadtak idén is gazdák, akik pályázati támogatást igénybe véve beruháztak annak érdekében, hogy öntözhető legyen a területük. Ez Makó és Vásárhely közelében, ahol közel a Tisza és a Maros, és nem kell ötven–száz kilométerekről utaztatni a vizet, nem olyan drága beruházás, mint a Homokhátságon, ahol legalább száz éve szeretnének Duna–Tisza-csatornát építeni.
Az öntözővíznek nincs ára: a rendszer rendelkezésre állásának és az odaszállításnak a költségét kell megfizetni. Az igényt pedig év elején előre kell jelezni. Létezik tehát – mint az otthoni közműszámlák esetében – „alapdíj" az öntözendő föld hektárjai után, és köbméterekkel mért szolgáltatási díj. Balla Iván, a társulat igazgatója azt mondja, az ár függ attól, milyen messzire, hány átemelőn keresztül kell vezetni a vizet, mennyit rendel a gazdálkodó, és abban a blokkban mások is rendelnek-e, vagy csak ő.
– A rendszerek vesztesége mindig állandó. Ahol 1000 köbméter szivárog, párolog el a csatornából, és másik 1000 köbméter vizet rendeltek tőlünk, ott 100 százalék a veszteség. Ha 10 ezer köbmétert rendeltek, akkor csak 10 százalék a veszteség – mondja az igazgató.
Aki öntözni akar és vízjogi engedélyt kér és kap, ezzel növeli a terület értékét. Hiszen egy-egy rendszernek van maximális kapacitása, és egészen addig, amíg ez nincs telítve, bárki csatlakozhat. Azon túl senki.
Makó környéke ebből a szempontból azért érdekes, mert például az apátfalvi–mezőhegyesi öntözőrendszer kihasználtsága most 100 százalékos. A Maros jobb parti rendszere – amelyből Makó északi, nyugati részét, Maroslele, Földeák felől lehet öntözni – 40 százalékos. – A kákási hálózatunk körzetében viszont hiába vannak nagyon jó földek, hiába közel a víz és viszonylag olcsó is lenne, alig több, mint 0 százalékos a kapacitás kihasználtsága – mondja az igazgató.
Min múlik ez? Ahol a korábbi nagy gazdaságok birtokain cégek gazdálkodnak, általában igénylik a vizet. A Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. 6500 hektárja pedig Közép-Európa legnagyobb öntözött gazdasága. Ahol viszont sok a tulajdonos vagy bérlő, hiába az ösztönzés, nem szerveződnek öntöző blokkokba, félnek a konfliktushelyzetektől a gazdák. Az elmúlt évek tapasztalata szerint ott könnyebb összefogni, ahol a földek használói maguk a tulajdonosok.
A társulatnál most abban bíznak, ez az aszály vízválasztó lesz: aki komolyan gondolja, hogy hosszú távon akar gazdálkodni, az mostanra rájött, nincs más megoldás, öntözni kell, vállalni az egyeztetéssel járó esetleges konfliktusokat is.
Bakos András - 2012.07.27. 06:25
Forrás: Délmagyar
< Előző | Következő > |
---|
Legtöbbször olvasott