Megulesz János
Encs, Vasút út 33.
Szakmai szemmel a Felsőzsolcai árvízi katasztrófáról
A Felsőzsolcán kialakult sajnálatos ávrízi katasztrófáról már sokszor olvashattunk az Észak-Magyarország hasábjain, de úgy gondolom, hogy az emberek nagy többsége még mindig érthetetlenül áll a megtörtén események előtt. A tisztánlátás érdekében javaslom néhány szakmai kifejezés értelmezését.
Sok nyilatkozatban keveredett a hullámtér és az ártér fogalma.
Hullámtér az árvédelmi töltések közötti terület, ahol az árvizek levonulnak.
Ártér a folyóvölgynek az a része, amit a folyó árvizei árvízvélelmi művek hiányában elönthetnek. Az árvédelmi töltések az ártér egy részét mentesítik (védik) az árvizektől. A fentiek következtében a mentesített árterek beépíthetőek (Miskolc város jelentős része is mentesített árterületen van, képzeljünk el egy város térségi jobbparti töltésszakadását), a hullámtér vagy nagyvízi meder beépítése tilos.
Mikor mentesít biztonságosan árterületet az árvízvédelmi töltés?
Akkor, ha az érvényes műszaki előírásoknak megfelelő minőségben és mértékben van kiépítve.
A Sajó és a Bódva esetében (mely vízfolyások kapcsolhatóak az árvízi katasztrófához) ezen követelmények elmaradnak az előírásoktól.
A szakmai előírásoknak megfelelően az árvízvédelmi töltéseket az adott folyóra érvényes mértékadó árvízszint plussz egy méteres biztonságra kell kiépíteni.
Ezen követelménynek a Sajó folyó árvízvédelmi töltése is csak részben felel meg, sok a magassági és szelvényméret hiányos töltés szakasz.
A Bódva hivatalosan patak és nem folyó, így árvízvédelmi töltésről nem is beszélhetünk, csak víztartó depóniáról, amit a meder-kotrásból kikerült anyagból alakítottak ki (ezáltal „védve” többek között két várost is).
A víztartó depóniákról tudni kell, hogy az árvízvédelmi töltésekre előírt követelményeknek egyáltalán nem felelnek meg, így a Bódvavölgyi elöntések az adott víztömeg esetében szinte törvényszerűek voltak.
Ezen hiányosságok évtizedek óta fennállnak, a háttérben gazdaságpolitikai és nem szakmai szempontok állnak.
A fenti hiányosságok voltak alapvetően Felsőzsolca árvízi elöntésének okozói.
Felsőzsolcsa és Miskolc Keleti kapujának az elöntése a Bódva patakból és a Sajó folyóból származott.
A Sajó folyónak Szirmabesenyő fölötti és Sajószentpéter közötti szakasza árvízvédelmi töltéssel nem rendelkezik, ennek megfelelően ezen a szakaszon az árvíz az árterületet foglalja el. A Sajó és Bódva találkozásánál a két vízfolyás vízhozama összegződött és a Szirmabesenyő-Sajóvámosi úton átbukva a Kis-Sajó völgyén levonulva elöntötte Felsőzsolcát és Miskolc Keleti kapuját.
A Kis-Sajó völgyén 200 m3/sec-ot meghaladó víztömeg vonult le, amely ellen esély sem volt Felsőzsolca lakó ingatlanainak megvédésére, egyedüli megoldás az emberek kimenekítése volt.
A sokat emlegetett AUCHAN áruház legfeljebb pár cm-es vízszintemelkedést okozott, az M30-as autópálya bevezető szakaszának vízterelő hatása ugyan elemezhető, de az alap ok megszüntetése esetén (hogy 200 m3/sec vízhozam ne érkezzen a Kis-Sajó völgyébe) az is okafogyottá válhat.
Kijelenthetjük tehát, hogy a Felsőzsolcai árvízi katasztrófa okozója a Kis-Sajó völgyében levonuló 200 m3/sec-ot meghaladó vízhozam volt.
A jövőben hasonló katasztrófák elkerülése érdekében tehát meg kell szüntetni vagy optimális mértékűre csökkenteni a Sajó és Bódva árvizeinek a Kis-Sajó völgyébe történő kiáramlását, ezzel természetesen a Sajó fő ágában koncentrálódnak az árvizek ezért vizsgálni kell Szirmabesenyőtől lefelé a Sajó mindkét oldali védtöltését, a hidak áteresztő képességét, valamint a meder és hullámterek vízvezető képességét.
Megoldandó továbbá Szirmabesenyő és Sajószentpéter közötti nyílt ártéri települések körtöltéses bevédése.
Az árvízvédelmi rendszerek kiépítésére a szakmai irányelvek adottak. A folyók árvízvédelmi töltéseit a mértékadó árvízszint plusz egy méteres vagy az LNV plusz egy méteres biztonságra kell kiépíteni.
Ez több évtizedes előírás, aminek sajnos a jelenlegi árvízvédelmi rendszerek nem felelnek meg. El kell érni tehát, az árvédelmi töltések szakmai előírás szerinti megfelelősségét, és a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a folyók medertisztítására, a vízbedőlt fák eltávolítására, a meder eróziót okozó kavicszátonyok eltávolítására és a hullámterek kitisztítására.
Évtizedekkel ezelőtt, ezen feladatok rutinszerűen szerepeltek a Szakaszmérnökségek üzemterveiben, elősegítve ezzel a nagyvizek gyorsabb, és akadálymentesebb levonulását, jelenleg azonban ezekre nincs pénzügyi fedezet.
Könnyen belátható, hogy az évtizedek alatt bekövetkezett folyómeder feltöltődések, melyek a külföldi vízgyűjtők hegyvidéki szakaszairól származnak, leszűkítik a mederszelvényt, ezért foglalkozni kell annak folyamatos eltávolításáról.
A tervezett Bódva-völgyi és Sajó-völgyi tározó rendszer kiépítése természetesen pozitív irányban segíti a Sajó-Bódva árvízvédelmi rendszer működésének hatékonyságát, azonban elsődleges szempont a Sajó folyó nagyvízi medrének a kiépítése úgy, hogy a Bódva patak nagyvizeinek fogadására is alkalmas legyen.
Encs, 2010. augusztus 27.
< Előző |
---|
Legtöbbször olvasott