Mivel február, szerencsére eléggé csapadékszegény, kevesebb szó esett az elmúlt napokban a belvízről. Ha esett, akkor is negatívan, a látszólagos problémákat felnagyítva, hibást keresve. A jelenlegi belvízért – hangzik a sommás vélemény – a vízitársulatok felelősek, mert nem tisztították ki az árkokat és „lenyúlták” a gazdák befizetett pénzét!
Fehér Ferenc ügyvezető elnök/VTOSZ
Ha a belvíz reális okait keressük, természetesen beszélni kell a művek állapotáról, de a tényleges helyzetnek megfelelően. Magyarország területi vízgazdálkodási műveinek (az úgynevezett vonalas létesítményeknek) 100 ezer km a hosszuk, ebből 50 ezer km olyan harmadlagos, önkormányzati mű, amelyekkel kapcsolatban a társulatoknak semmilyen felelősségük nincs, és amelyek fenntartásáról 20 éve senki sem gondoskodik. Pedig ezek a művek a „hajszálerek”, amelyek segítségével a sokszázezer hektár elöntött területet egyáltalán vízteleníteni lehet. A vízitársulatok 38 ezer km árkot, csatornát üzemeltetnek, de csak 12-15 ezer km fenntartására van elegendő forrás! Miért? Mert az állam a közcélú vízgazdálkodási feladatok finanszírozásából 2004-ben kivonult és a gazdákat magára hagyta. A gazdák befizetéseiből viszont csak a művek egy részének fenntartására futotta! Most meg, amikor baj van, egyszerűbb bűnbakot keresni!
Hogyan működik tehát a bűnbakkeresés? Körül kell nézni a „nagy sík mezőn”, ahol nagy valószínűséggel egy csomó elhanyagolt csatorna van (88 ezer km-ből mintegy 15 ezer km van megfelelő állapotban), tehát jó eséllyel lehet rossz állapotú művet találni! Kinek fizettek a gazdák? A vízitársulatoknak! Kik a hibásak? A társulatok, mert „lenyúlták” a pénzt. Arról, hogy a gazdák által befizetett összegből csak ennyi művet lehet fenntartani és az elhanyagolt állapotokért mások is (állam, önkormányzatok, gazdák) felelősek, jobb elegánsan nem beszélni, hiszen már megvan a bűnbak, és ez a cél! És akkor még nem is szóltunk a tavalyi rendkívüli hidrológiai helyzetről, az éves átlag másfél-kétszeresét kitevő csapadékmennyiségről, a már augusztus-szeptemberben rekordmagasságban lévő talajvízről, a felső talajréteg folyamatosan telített állapotáról. Erről feltehetőleg a meteorológia tehet (menesztették is az intézet vezetőjét!).
De ha már itt a baj, hogyan védekezünk ellene? Számos helyen számoltunk be arról a vízitársulati védekezésről, ami az elmúlt évben folyt, és amelyik az államnak 1,9 milliárd forintjába, a társulati tagoknak pedig 200 millió forintjába került. De a védekezés 2011-ben is folytatódott!
Az év első öt dekádjában (2011. január 1. – február 20. között) 41 vízitársulat végzett valamilyen védelmi munkát. Tudjuk, hogy a belvízzel elöntött terület nagysága az év elején messze meghaladta a 300 ezer hektárt, innen sikerült 200 ezer hektár alá csökkenteni. Tehát a védekezésnek még messze nincs vége, jelentős területek vannak víz alatt. Mi volt a fő vízitársulati védelmi tevékenység? Elsősorban a víztelenítés, a vizek bejuttatása a befogadókba, állami főművekbe, gravitációsan, de nagyon sok helyen átemeléssel. A vízitársulatok által átszivattyúzott vízmennyiség januárban 176 millió köbméter volt (közel 6 millió köbméter naponta), de még februárban is 63 millió köbméter került átemelésre (ez is több mint 3 millió köbméter naponta). És miért nem lehet többet? Éppen a harmadlagos művek kriminális állapota miatt, mert ezek a csatornák nem gyűjtik össze a vizet! Fontos feladat volt a legkritikusabb állapotú közcélú csatornákon a növényzet, az iszap eltávolítása, a műtárgyak (hidak, átereszek) tisztítása. A január havi vízitársulati védekezési költség az előzetes felmérések szerint 726 millió forint, míg február első húsz napjában közel 300 millió forintba került a védekezés. Ebben a munkában 570 fő vett részt és több mint 180 gép segítette a társulati védekezést.
Sajnos arról sem esik sok szó a vízitársulatokkal kapcsolatban, hogy milyen szerepet játszanak a közmunkában. A Kormány közmunka programjához a vízitársulatok az elsők között csatlakoztak. A már megindult programban 65 vízitársulat vesz részt, és folyamatosan fut fel a foglalkoztatott létszám a tervezett 3600 főre. Aki úgy gondolja, hogy a vízitársulatok „nem csinálnak semmit”, annak ajánljuk az érintett munkaügyi központok és polgármesterek megkeresését! Nagyon sok helyen a vízitársulat jóformán az egyetlen közmunkás foglalkoztató szervezet, és már egy hónap után látszik, hogy olyan művek (medrek, csatornák) válnak újra használhatóvá, amelyek rossz állapota a jelenlegi súlyos belvízhelyzethez is hozzájárult.
A művek megfelelő állapotba hozása a sikeres belvízvédekezés, vízkár-elhárítás alapja, de nem csak a mezőgazdasági területeken! Arról is keveset beszélünk, hogy az ország települései csapadékvíz elvezető hálózatának (már ahol van) befogadói a vízitársulatok által üzemeltetett közcélú művek és hogy a tanyás ingatlanok védelme érdekében milyen feladatokat végeztek a társulatok. Természetesen ehhez források szükségesek. A 2011. január 1-étől megszüntetett társulati (érdekeltségi) hozzájárulás pótlására a költségvetésben 4,6 milliárd forintot terveztek, de ebből már 4 milliárd sem kerül a társulatokhoz. Ez a forrás a közcélú vízgazdálkodási művek (38 ezer km árok, csatorna, kisvízfolyás) fenntartásának és üzemeltetésének mintegy a harmadára elegendő! A Vidékfejlesztési Minisztérium szakemberei szerint ugyanis erre a feladatra 12-13 milliárd forint lenne szükséges. És akkor még nem szóltunk az 50 ezer km önkormányzati mű helyzetéről. De ebből a költségvetési forrásból kell ellátni a korábbi Uniós pályázatokkal (AVOP, ÚMVP) elnyert támogatásokból végzett beruházások kötelező fenntartását, de innen származik majd a folyamatban lévő beruházások „saját ereje” is (a korábbi pályázati kiírások szerint a társulatok az Uniós támogatással megvalósuló beruházásokhoz 30 % sajáterőt kötelesek hozzátenni, ami a társulati hozzájárulás megszüntetésével nem áll rendelkezésre).
A vízitársulatok közcélú feladatainak ellátása mindig is szigorú kontrol alatt történt, „pénzlenyúlásra, utazgatásra” – amilyen vádak gyakran elhangzanak – eddig sem volt lehetőség. A vízitársulatok eddig is beszámoltak az elvégzett munkáról tagjaiknak, a gazdáknak, és hogyha ezekről az érintettek egy része mégsem tudott, csak saját magát vagy küldötteit okolhatja. A vízitársulat önkormányzat! Részt kell venni a gyűléseiken, tájékoztatást kell kérni, be kell számoltatni vezetőit, a küldötteket. A vízitársulatokkal kapcsolatos műszaki és gazdálkodási adatok nyilvánosak. A legtöbb társulatnál könyvvizsgáló hitelesíti a gazdasági beszámolót. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal vízgazdálkodási szakreferensei 2010. december 31-ig az állam nevében ellenőrizték a közcélú vízgazdálkodási tevékenységet. A vízitársulatok szakmai munkájának ellenőrzése rövidesen a területileg illetékes környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságokhoz (tehát továbbra is állami szervezethez) kerül, ami kiterjed a költségvetési források felhasználására is. Megmarad azonban a területen érdekelt, érintett gazdák, önkormányzatok ellenőrzési lehetősége is. Nem vádaskodni kell tehát, hanem informálódni, részt venni, ellenőrizni, javaslatokat tenni!
| < Előző | Következő > |
|---|
Legtöbbször olvasott