TIRHírekTájékoztatókA 27 EU-tagállamból 19-ben az állam vállalja az ár- és belvízvédelmi kiadásokat 

A 27 EU-tagállamból 19-ben az állam vállalja az ár- és belvízvédelmi kiadásokat 

 „A jelenlegi belvízhelyzetről szóló írásból az olvasók megtudhatják, hogy a százezer kilométernyi belvízcsatornából nagyjából 12 ezer kilométernyit kezel a vízügy, 38 ezer kilométernyit pedig a sajátos civil szerveződésnek számító vízgazdálkodási társulatok gondoznak. A teljes mennyiség fele, 50 ezer km.  önkormányzati kézben van.  Olyan feladatot örököltek így, amihez semmiféle finanszírozás nem társul...

 Ez az 50 ezer kilométernyi csatorna 20-25 éve pusztul, vagy legalábbis ellenőrizhetetlen minőségű, és a karbantartásának, működtetésének nincs igazi felelőse. A vízgazdálkodási társulatoknál lévő, 38 ezer kilométernyi csatornarendszer jobb állapotban van, ám korántsem tökéletes, szakértők szerint megfelelő állapotuk garantálása évente 16 milliárd forintba kerülne. Amit a vízügy kezel, az a teljes hálózatnak alig a tizede…

A társulatok tavaly év végéig a földtulajdonosok befizetéseiből (hektáronként és évente ezer forintból) működtek. Ebből a pénzből tavaly 4,6 milliárd forint jött össze – ugyanannyi, amennyivel most az állam beszállt, kiváltva a gazdák befizetéseit. …

 

A mostani viszonyok Somlyódy László vízmérnök akadémikus szerint annyiban is különlegesek, hogy az elöntött területek közel fele lakott övezet. Erre korábban soha nem volt példa. A szakértők szerint azért, mert a jellemzően településszéli övezetek átminősíttetésével operáló ingatlanüzletek nyomán rengeteg olyan területet építettek be lakóparkokkal, bevásárlóközpontokkal, ipari parkokkal, amelyeket korábban épp a belvízveszély miatt hagytak parlagon.Egy másik lehetséges ok, hogy az új beépítések nyomán csökken a talaj vízelnyelő képessége, és ezek a zónák ahelyett, hogy megóvnák a régebbi lakóterületeket, éppenhogy azokra nyomják a vizet.) Somlyódy kérdésünkre azt is felvetette, hogy a belvízkezelő rendszer nemcsak pénzügyileg, hanem struktúrájában sem követte az utóbbi évtizedek birtokszerkezeti, illetve környezettudományi fejleményeit. A birtokviszonyokra korábban már utaltunk – a tudományos paradigmaváltást az jelentené, ha nem amolyan eltakarítandó problémaként, hanem értékes környezeti elemként kezelné a rendszer a vizet, és a mielőbbi elvezetés helyett a gazdálkodásra tevődne a hangsúly.Bizonyos helyeken fel kellene hagyni az építkezéssel vagy a mezőgazdasági műveléssel, átadva a terepet a természetvédelemnek (másutt meg kifejezetten vízkedvelő vagy víztűrő kultúrákat kellene meghonosítani).  Elegendő lenne egymásra fektetni a vízjárási, illetve az agropotenciált jelző térképeket, ám ezt a munkát eddig senki nem végezte el! – fogalmazott az akadémikus.

 

Fehér Ferenc, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének ügyvezető elnöke (maga is mérnök) ehhez hozzáfűzte: finanszírozási reformra is szükség lenne. Az önmagában nem baj, ha az állam vállalja a kiadásokat (a 27 EU-tagállamból 19-ben ez a gyakorlat), az viszont már gond, ha az érintettektől, vagyis a földtulajdonosoktól az anyagi érdekeltséggel együtt esetleg a helyi szintű döntési jogosítványokat is elvonják.

A szakember világított rá arra is, hogy a már többször hivatkozott 4,6 milliárd forintból nemcsak a belvízkezelő rendszer karbantartását és működtetését kellene fedezni, hanem a belvizes vonatkozású pályázatok önrészét is, és ez a dupla funkció még egy „belvízmentes” évben is meghaladná a pénzügyi keret kapacitásait. Arról már nem is beszélve, hogy egy új koncepciójú belvíz-gazdálkodási rendszer kidolgozása és kiépítése eleinte inkább vinné a pénzt – igaz, hosszabb távon, az elmaradt belvízkárokat is számszerűsítve már valószínűleg megtakarításokat hozna.

A belvízkárokat általában az árvízkárokkal együtt számolják, a kettőt ugyanis nehéz egymástól elkülöníteni. Tavaly – azaz egy olyan esztendőben, amelyben az árvízből egy kevéssel, belvízből viszont sokkal több volt az átlagosnál – az összesített kárszámla (mezőgazdaság, épületek, épített infrastruktúra) mintegy 200 milliárd forintra rúgott, és a költségeket szinte teljes egészében az állami költségvetés állta. Ez egyben azt is jelenti: nehéz lenne annyit belvízvédekezésre, egy értelmes védelmi rendszer kialakítására költeni, hogy ne térüljön meg már az első évben.”

Forrás: Népszabadság 2011. január 15.

Szerző: Hargitai Miklós

 

Névnap

Ma 2019. augusztus 18., vasárnap van.
Ilona napja van, holnap Huba napja lesz.